Háát sziasztok!!! El se tudjátok hinni milyen jó érzés hogy már most ennyien vagytok, és komiztok. Egyébként lányok, Lyzzike és Eveliin, már olvaslak titeket. Minden storytokat. Nagyon sajnálom hogy ilyen sokáig nem voltam, tényleg. De most itt a kövi feji, amihez Jó olvasást kívánok.
Ui.: Most is várom a komikat! :D
/Ashley szemszöge/
Cullenéknek gyönyörű házuk van. Tágas, elegánsan berendezett otthonos, és akik benne élnek, azok is mind kedvesek. A bemutatkozásba párszor belesültem... Na igen Dr. Carlisle, Emmett ölelése. Na de Emmett Cullen még nem mutatkozott be igazán. Ugyanis Gaby szerint, fa és perverz viccekkel áldotta meg a sors. Ha jobban belegondolok tényleg van egy kis perverz beütése. Na de csak mutatkozz be igazán, akkor bedobhatom magam, és lealázhatom a vicceimmel. Erre Edward elmosolyodott. Nem értettem miért. Na igen. Edward. Rámkapta a fejét és elkezdett nagyon figyelni. Komolyan kezd kiborítani, mintha olvasna a gondolataimban. erre elkerekedett szemekkel nézett rám, majd gyorsan rendezte az arcvonásait. Na jó kezd megilyeszteni. Először úgy néz rám mintha ufo lennék, aztán meg vigyorogva James Bondozik. Aztán meg jön ezzel a gondolat olvasós cuccal vagy mi. Komolyan mint egy pszihiátriai kezelt. Mentségére legyen hogy helyes. Nagyon is helyes. Erre meg megint mosolyog. Hát nem hiszem el.
- Holnap is megyünk vásárolni?- kérdezte Alice, ezzel kiragadva a gondolataim közül.
- Hát nem is tudom Alice, holnap után matekból dogát írunk, és hát hogy is mondjam, a matek nem az erősségem... ha érted mire célzok.
-Érte...
- Én segíthetek neked!- vágott közbe Edward izgalomtól csillogó szemekkel. Tény ami tény, egy kicsit meglepett, de ha jól látom nem csak engem, hanem a házban tartózkodó összes személyt- Már ha szeretnéd-tette hozzá.
- Oh, hát köszönöm, az jó lenne.
- Akkor holnap holnap suli után átjöhetnél és el is kezdhetnénk.
- Na de gyerekek. Egyből szobára mentek? Előbb ajánlanám, hogy hallgassátok meg Dr. Emmett tanácsait.
- Ugyan Emmett, nekem nem kell hazudnod, Rosenak már biztos kevés az ágyban nyújtott teljesítményed, és úgy döntöttél inkább tanácsokat adsz, hogy ne kövessünk el hibákat.- És megveregettem a kézfejét, mivel mellette ültem.- Semmi baj Emmett, megértem hogy most padlón vagy. De nyugodj meg. nem lesz semmi baj.- gügyögtem neki, mint egy kisbabának.
- Végre egy ember ki megérti megfejthetetlen elmémet, s fantáziámat.- hajlongott előttem úgy, mint egy isten előtt szokás. Aztán visszaült mellém- Ezentúl mindent együtt csinálunk! Együtt megyünk körmöshöz megfésüljük egymás haját, kibeszélünk minden rosszcsont fiúcskát.- és elkezdett halkan női hangom vihorászni.
- Csúcs! ha átmentem a matek dogán el is mehetnénk egy egész hétvégére vásárolni. Láttam, hogy új Hello Kittys cuccok érkeztek a plázába. Szupcsi-mupcsi lesz. Vehetek neked egy feszes csőnacit, egy cuki pinky felsőt, és egy mégy cuki-mukibb pinky-minky körömlakkot.
- Neeee! Ashley kegyelmezz kérlek! Bármit csak ezt ne!- csúszott a lábaim előtt- Megteszek neked akármi, csak ne tedd ezt velem!
- Hmmm, bármit?- vontam fel az egyik szemöldököm, és kersztbe fontam a karomat magam előtt, és beharaptam a számat, nehogy elkezdjekl röhögni.
- Persze bármit.
- Na jó, most az egyszer megkegyelmezek neked Emmett Cullen. A feladatodon pedig még gondolkodnom kell. Távozhatsz.- Intettem, és beszéltem úgy, ahogy régen a királynők szokták. Elkezdtem nevetni, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Mindig éngem bántanak mami!- bújt oda Esmehez Emmett, ami elég furcsán festett, mivel Em magasabb Esmemél.
2 óra múlva
Edward szemszöge
Egész este Ashleyt néztem, és hallgattam. Az illata csodálatos volt, de nem akartam rátámadni, nem értem hogy miért. Persze örülök neki, de akkor is furcsa. Talán Bellával már megtanultam kontrolálni magam. Ha rágondolok, már nem érzem azt a fájdalmat, és ezt sem értem. Em Ashben megtalálta a játszótársát, ami furcs, mert Ashből nem néztem volna ki hogy ilyen fájdalmas viccei vannak, de sokkal jobb volt mint képzeltem. Emmettet se lehet sokszor ilyen helyzetben látni. Asley szépen rá jött hogy gondolatolvasó vagyok, vagyis inkább sejti. Bár amiket rólam gondolt, azok a gondolatok nagyon tetszettek, hogy helyes vagyok, nagyon is helyes. De én ezt se értem.
Szerelmes nem lehetek, hiszen Bella, az Bella. De még sem érzem a fájdalmat, és folyton Ashre gondolok, és azt akarom hogy érjen hozzám. meg akarom érinteni, meg akarom csókolni, a karjaimba tartani, hogy mindenki láthassa, ő csak az enyém. Én ezt mind nem értem, mert nincs második nagy Ő. Vagy mégis? Azért nem akarok rátámadni, annak ellenére se, hogy az illata úgy csábít mint Emmettet Rose? A szerelem furcs, magával ragadó érzés. Amit én újra átélek, és remélem utoljára is. Mármint hogy Ash velem marad, már ha egyáltalán szerelmes belém. Ha valaki ma reggel azt mondja nekem, hogy egy újra szerelmes leszek, ráadásul egy emberbe, biztos a képébe röhögök. De most...
- Azt hiszem ideje indulnunk.- állt fel Ashley. Bárcsak itt maradna, és hozzám bújna. Álomba simogathatnám, és azt suttogná a fülembe hogy:"
Köszönöm. Szeretlek Edward" Hmmm, milyen jó is lenne.
- Nem maradhatnátok?- mekkora egy idióta vagyok, kicsit sem furcsa hogy én kérdezem ezt.
- Nem hiszem- kezdte Ash- anya már így is aggódik, de majd még máskor is találkozhatunk.- mondta mosolyogva.Még el se ment már is hiányzik, de holnap láthatom majd a suliba.
- Ami azt illeti, beszéltem anyukáddal Gaby, és azt mondta, hogyha szeretnél, akkor maradhatsz- Az állam a padlón volt, és ezzel nem csak én voltam így. Rosalie megkedvel egy emberi lényt, kedves hozzá, sőt még marasztalja is.
- Persze, kösz ez kedves, de nem szeretnék zavarni.
- Ugyan drágám, sose zavarnál.- persze, Esme csak örül, ez nem meglepő. Persze én is örülök, de ha Ashley maradna...
- Az a helyzet- kezdte Alice behízelgő hangon- hogy én is felhívtam anyukádat- nézett Ashre bociszemekkel- és azt mondta, hogy nyugodtan maradhatsz, és úgy is apa az orvosod, és itt van ennyi erős,segítőkész, helyes pasi- mutatott végig rajtunk- szóval ha lenne kedved...
- Akkor részemről rendben.
- De én azért kíváncsi lennék, hogy Edwárdkának miért lett ilyen fontos Alice barátnője? Csak nincs valami hátsó szándékod?- kérdezte Em vigyorogva.
- Tényleg Edwárd.- fordult felém Ash, ugyanúgy vigyorogva.
- Hát, én izé, csak ki segítettem a kishúgomat.
- Ja ja ja, én is ezt mondanám, csak engem két bátyussal ver a sors- mondta fintorogva Ash.
- Adj egy ötöst hugii!- mondta Emmett és lepacsiztak.
- Hugi?
- Akit olyan tökéletes humorérzékkel, és arccal áldott meg az ég mint engem, az csak is az én hugom lehet!- és ismét részesítette egy csontropogtató ölelésben.
- Akkor menjünk fel csajok, és dumaparty!- sikkantott fel Alice, és már indult is az emeletre. Sorben utána az összes lány, szegény Ashley meg kezdte szedni a mankóit, hogy elbotorkáljon a lányok után. Én kapva az alkalmon odamentem hozzá, és már a térde alá is nyúltam, hogy felemeljem, de félbeszakított.
- Úristen, Edward mit csinálsz?!- kérdezte sikogatva "
Nem hiszem el hogy mindenki engem emelget"gondolta.
- Mégis minek látszik? Segítek, hogy te is feljuthass az emeletre, és lehetőleg ne fél óra alatt.
- Oh, hát köszönöm.- mondta mosolyogva, én pedig felkaptam az ölembe, és lassan elindultam vele az emeletre, nem akartam sietni, de azért mégse mehetek csigalassúsággal, mert azért az elég feltűnő lenne. De ki tudja mikor tarthatom megint ilyen közel magamhoz? Miközben vittem, a pólómmal babrált, és halkan dudorászott. Sajnáltam amikor felértünk, de kaptam tőle, számára talán egy kicsi, de nekem annál hatalmasabb ajándékot.
- Hát mégegyszer köszi hogy felhoztál.- mondta már Alice szobája előtt, és egy puszit nyomott az arcomra. Teljesen bepörögtem ettől, jó csak egy puszi, de akkor is.... Én élveztem.
Fogalmam sincs mióta lettem egy ilyen szerelmes palimadár. Én teljesen azt hittem hogy Bella az igazi, de akkor én ezt nem értem. Hiszen a vére annyira csábított, talán pont ezért voltam vele? A vére miatt?
És itt van Ashley, akinek oly édes a vére, de mégsem akarom megölni. Mindig beleveszek szemeibe, a nevetése, a hangja, és egyszerűen mindennel amit csinál. Pedig csak nem régóta ismerem. Ezt hívnák úgy, hogy szerelem elő látásra? Tényleg létezik, ez a mindent elsöprő, megállíthatatlan érzés, ami hozza maga után a lavinát?
Fogalmam sincs, hogy mióta fekhettem ott a plafont bámulva, de eszembe jutott hogy kicsit belehallgathatnák a lányok beszélgetésébe.
" Csak ma, és semmikor máskor Edward, de ma a kedvedre teszek, és hagyom hogy kihalgass minket!"- gondolta Alice.
Bocs hogy rövid lett, de anya pórázon tart és nem jutott több időm, sajnálom.Tiszta hülyeség. Na mindegy. De minél előbb megpróbálom hozni a kövit. Pusszy: Kris
