Szabadlábon
Ahogy kinyitottam nagyon izgatott lettem, mert most már mászkálhatok, bár nem úgy mint szoktam. Adam sem piszkálhat már többet, bár kétség kívül nagyon segítő kész volt ezalatt az idő alatt. De amikor majd véglegesen leveszik a gipszemet.... lesz neked ne mulass. Meg nekem is. De megéri, amikor látom a fancsali képét...Hmm.. Egy öröm egy boldogság.
Dél felé megérkezett Dr. Cullen, legalábbis a hangját már hallom.
- Á, jó napot Dr. Cullen!- köszöntem udvariasan amint belépett a szobám ajtaján, de az izgatottságomat nem tudtam leplezni.
- Látom már nagyon várod hogy mászkálhass, és kérlek tegezz, de ezt már megbeszéltük.
- Jajj elnézést persze, csak már km hiányom van.
- Látom rajtad, de jól elszórakoztatok a barátaiddal amint látom.- mondta miközben már szedte le a gipszemet. Nagyon rendes hogy kijött ide, bár apuval dolgozik. Csak ő most nincs itthon, valahol Spanyolországban van- Nem akarok udvariatlan lenni, de ez egy két fejű medve?- erre azonnal hangos röhögésben törtem ki.Ez már nem nevetés volt, röhögés.
- Igazából senki sem tudja hogy mi az, de meg kell mondjam Davidnek, hogy újat alkotott. Igazából én azt hittem hogy félig egér félig csirke. Úristen! Jól látom? Ez már tényleg a járó gipsz? Király! Ezt is ki lehet dekorálni? Mert ha igen akkor szólnom kell a srácoknak hogy jöhetnek, meg akkor elmehetünk erre arra, meg a suli....- és mondtam, mondtam, és mondtam volna, ha anyám nem állít le.
- Értjük értjük, de most már mehetsz!- Tényleg, járkálhatok. azonnal bevetettem magam Adam szobájába, bár lehet hogy inkább először Ryan szobájába kellett volna mennem, most úgy is csajozik. De Adammal legalább jót tudok dumálni.
Kopogtam, és egy "szabad" után már bent is voltam. Épp az ágyon feküdt és olvasott valamit.
- Mivan hugi, szabadlábon vagy?- mondta röhögve- gyere huppanj le mellém- és megveregette maga melett az ágyat. Ő a kedvenc bátyám, bármelyik napon biztos nagyon csábító lenne az ajánlat, de nem ma!- Bocs most nem, ma helyeztek "szabadlábra", és eszem ágában sincs feküdni, sőt, razziázni akarok Ryan szobájába- mondtam gonoszul vigyorogva, és Adam arán is egy hasonló vigyor jelent meg.
- Benne vagyok- mondta ördögien. Megfordultam, de mire kettőt léptem bele is untam. lássuk be, ez így elég lassú lesz. És mintha a gondolataiban olvasna, kivette a kezemből a mankókat, és az ölébe kapott én meg mint a hülye sikítoztam.
- Nyugi hugi! Tudod hogy te vagy a kedvenc kishúgom, úgyhogy ne visítozz már.
- Adam! Tudod hogy te vagy a kedvenc bátyám, úgyhogy ha az is akarsz maradni, lassíts le!- és lelasított. Hát ezt nem hiszem el! Elsőre megtette amit kértem!
- Szóval én vagyok a kedvenc bátyád, mi?
- Aha, Ryan egy kretén. Mert amióta....- belém fojtotta a szót, Ryan szúrós tekintete, de a száján mosoly játszott.
- Szóval Ryan egy kretén, mi?- kérdezte vigyorogva- És Adam a kedvenced, hmmm?
- Hát az izé... szóval az úgy volt... hát hogy...khm...ööö...- hebegtem-habogtam össze vissza, de ha akartam volna se tudtam volna befejezni, mert a legnagyobb bátyám, az a pofátlan Ryan közbeszólt.
- Á, jó napot Dr. Cullen!- köszöntem udvariasan amint belépett a szobám ajtaján, de az izgatottságomat nem tudtam leplezni.
- Látom már nagyon várod hogy mászkálhass, és kérlek tegezz, de ezt már megbeszéltük.
- Jajj elnézést persze, csak már km hiányom van.
- Látom rajtad, de jól elszórakoztatok a barátaiddal amint látom.- mondta miközben már szedte le a gipszemet. Nagyon rendes hogy kijött ide, bár apuval dolgozik. Csak ő most nincs itthon, valahol Spanyolországban van- Nem akarok udvariatlan lenni, de ez egy két fejű medve?- erre azonnal hangos röhögésben törtem ki.Ez már nem nevetés volt, röhögés.
- Igazából senki sem tudja hogy mi az, de meg kell mondjam Davidnek, hogy újat alkotott. Igazából én azt hittem hogy félig egér félig csirke. Úristen! Jól látom? Ez már tényleg a járó gipsz? Király! Ezt is ki lehet dekorálni? Mert ha igen akkor szólnom kell a srácoknak hogy jöhetnek, meg akkor elmehetünk erre arra, meg a suli....- és mondtam, mondtam, és mondtam volna, ha anyám nem állít le.
- Értjük értjük, de most már mehetsz!- Tényleg, járkálhatok. azonnal bevetettem magam Adam szobájába, bár lehet hogy inkább először Ryan szobájába kellett volna mennem, most úgy is csajozik. De Adammal legalább jót tudok dumálni.
Kopogtam, és egy "szabad" után már bent is voltam. Épp az ágyon feküdt és olvasott valamit.
- Mivan hugi, szabadlábon vagy?- mondta röhögve- gyere huppanj le mellém- és megveregette maga melett az ágyat. Ő a kedvenc bátyám, bármelyik napon biztos nagyon csábító lenne az ajánlat, de nem ma!- Bocs most nem, ma helyeztek "szabadlábra", és eszem ágában sincs feküdni, sőt, razziázni akarok Ryan szobájába- mondtam gonoszul vigyorogva, és Adam arán is egy hasonló vigyor jelent meg.
- Benne vagyok- mondta ördögien. Megfordultam, de mire kettőt léptem bele is untam. lássuk be, ez így elég lassú lesz. És mintha a gondolataiban olvasna, kivette a kezemből a mankókat, és az ölébe kapott én meg mint a hülye sikítoztam.
- Nyugi hugi! Tudod hogy te vagy a kedvenc kishúgom, úgyhogy ne visítozz már.
- Adam! Tudod hogy te vagy a kedvenc bátyám, úgyhogy ha az is akarsz maradni, lassíts le!- és lelasított. Hát ezt nem hiszem el! Elsőre megtette amit kértem!
- Szóval én vagyok a kedvenc bátyád, mi?
- Aha, Ryan egy kretén. Mert amióta....- belém fojtotta a szót, Ryan szúrós tekintete, de a száján mosoly játszott.
- Szóval Ryan egy kretén, mi?- kérdezte vigyorogva- És Adam a kedvenced, hmmm?
- Hát az izé... szóval az úgy volt... hát hogy...khm...ööö...- hebegtem-habogtam össze vissza, de ha akartam volna se tudtam volna befejezni, mert a legnagyobb bátyám, az a pofátlan Ryan közbeszólt.
- Mivel érdemeltem ezt ki hugi? Nem szerettelek, és nem voltam hozzád mindig jó?
-Ami azt illeti, nem. De Adam se, megnyugodhatsz, csak vele jobban lehet hülyülni.- Én magam sem értem mért de Adammal jobb volt, vagyis inkább bensőségesebb a viszonyom.
- Azért ennyire még nem kéne- hallottam meg Dr. Cullen, vagyis Carlisle hangját. Öcsém, még magamban is kijavítom.
Bemutatkoztak egymásnak a bátyáimmal,és visszavitt a szobámba, milyen hideg a keze. Bár Forkasban vagyunk, szóval nem meglepő. A hétvége gyorsan elröppent mellettünk, és végre itt volt a hétfő.
Sajnos nem vezethetek, de Gaby azt mondta bármeddig szívesen furikáz, hiszen szomszédok vagyunk, így nem nagy út átjönnie hozzánk, meg hát elvégre a legjobb barátnők is.
- Jajj istenem, látnod kéne a Cullenéket! Olyan sexik! Edward azzal a csábító mosolyával.. meg Emmett azokkal az izmokkal.... És Jasper, a komoly de nagyon-nagyon sexy... És Alice huhh, ő olyan mint te, mintha testvérek lennétek. Öcsém, mi hármas ikrek vagyunk!!! Hogy ez eddig nem jutott eszembe...- és mondta és mondta VOLNA ha nem szakítom félbe.
- Hiszek neked! Csak hagyd abba a Cullenekről szóló fantáziálásodat- kezdtem mosolyogva- ők is ugyan olyanok mint mi, lehet hogy jól néznek ki meg minden, de akkor is csak emberek, nem többek. És különben is, mi élhetjük tovább a kis életünket, röhöghetünk, vásárolhatunk, hülyülhetünk ugyanúgy kedvünkre.
- Jól van na. utálom hogy mindig igazad van. De akkor is nagyon sexyk!- erre csak a szememet forgattam.
- Jajj istenem, látnod kéne a Cullenéket! Olyan sexik! Edward azzal a csábító mosolyával.. meg Emmett azokkal az izmokkal.... És Jasper, a komoly de nagyon-nagyon sexy... És Alice huhh, ő olyan mint te, mintha testvérek lennétek. Öcsém, mi hármas ikrek vagyunk!!! Hogy ez eddig nem jutott eszembe...- és mondta és mondta VOLNA ha nem szakítom félbe.
- Hiszek neked! Csak hagyd abba a Cullenekről szóló fantáziálásodat- kezdtem mosolyogva- ők is ugyan olyanok mint mi, lehet hogy jól néznek ki meg minden, de akkor is csak emberek, nem többek. És különben is, mi élhetjük tovább a kis életünket, röhöghetünk, vásárolhatunk, hülyülhetünk ugyanúgy kedvünkre.
- Jól van na. utálom hogy mindig igazad van. De akkor is nagyon sexyk!- erre csak a szememet forgattam.
Innentől kezdve zenét hallgattunk, és a gondolatainkba merültünk. Én Cullenéken gondolkodtam, míg Gaby, nos arról fogalmam sincs. De le merném fogadni hogy Edward, vagy épp valamelyik Cullen srácot képzeli el lelki szemei előtt félmeztelenül.
Tényleg olyanok lehetnek, mint amilyennek Gabriella mondta? Gyönyörűek, okosak, gazdagok, és persze sexyk? Alice a vásárlási mániájával, és olyan hiperaktív? Jasper olyan komoly, de mégsem érzem mellette magam kényelmetlenül? Rosalie gyönyörűbb mindenkinél és távolságtartó? Emmett arcáról pedig soha nem lehet letörölni a vigyort? Edward pedig extra sexy, és olyan csábítóan tud mosolyogni, hogy úgy érzed menten elalélsz? Ilyen, és ehez hasonló gondolatok cikáztak a fejembe, amikor Gaby meglóbálta a szemem előtt a kezét.
- Föld hívja Ashleyt! Itt vagyunk, és a többiek alig várják már hogy gyere! És itt vannak Cullenék.- suttogta a végét. Kinéztem az ablakon és megláttam Davidet amint vadul integet nekünk, és felén jön. Mellette Tom, de ma még őt is elviselem, mert ma végre visszatérek az életbe. Aztán utána még Mark, Conor, és Brian. Elég furcsa lehet hogy két lány ennyi fiúval lóg együtt, de mi teljesen megértjük egymást. Persze mindenkinek megvan az, akivel jobban megértik egymást, de ezt elfogadjuk. Kinyitottam a kocsiajtót, de nem tudtam kiszállni, hát ez gáz... De Tom készségesen segített kiszállni, és az az önelégült vigyor, amikor átfoghatta a derekamat... had élvezze szerencsétlen, úgyse teheti meg sokszor. Amint valahogy kikecmeregtem a kocsiból
megölelgettem mindenkit, úgy ahogy sikerült. Davidet amint megöleltem, nem foglalkozva semmivel, felkapott és megpörgettet. Mindenki hangosan elkezdett nevetni, a parkolóban mindenki minket bámult.Nem nagyon érdekel, már megszoktam.
- Jajj, öcsém olyan jó hogy jöttél, nélküled minden dög unalom! Oh, és látom új gipszed van! Végre kiélhetem művész hajlamaimat.- és ez így ment amíg beértünk az iskolába és elkísértek a teremig. A hasunkat fogtuk a röhögéstől, a hangulat mint mindig remek volt. Az első órám irodalom volt, Gabyval végig leveleztük az egészet, és alig bírtuk visszafolytani a kitörni készülő röhögésünket. A fiúk már vártak minket az ajtó előtt, és elkezdték ecsetelni, hogy a kémia tanárnő mekkora egy boszorkány. A második órámon, matekon egyedül voltam. Azért elég szomorú hogy senki sem akar mellém ülni, aki meg mellém ült azt el is ültették, mondván hogy eltereltem a figyelmét. Fogt5am magam és elkezdtem firkálgatni a füzetembe. Hallottam, hogy valaki kihúzza a mellettem lévő széket, felnéztem, és egy csodaszép, kobold arcú lány ült le mellém. Fekete rövid haja szanaszét meredezett, aranybarna szemei pedig izgatottságtól ragyogtak.
- Szia Alice Cullen vagyok!- mutatkozott be mosolyogva és a kezét nyújtotta, amit el is fogadtam.- Örülök hogy megismerhetlek!
- Szia, Ashley Moore vagyok! Én is örülök hogy megismerhetlek, már nagyon sokat hallottam rólad.- feleltem. Neki is olyan hideg keze van Mint Carlisle- nak.És a szemei is ugyan olyanok, tudom hogy csak örökbe fogadták őket,de ez azért furcsa. Nem tudtunk sokat beszélgetni mert bejött a tanár. Annyira unalma volt az egész óra hogy majdnem elaludtam. Amikor végre megszólalt az életet jelentő csengő, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és kezdtem el pakolászni, és indultam kifelé, amikor Alice csapódott mellém.
- Mi lesz az utolsó órád?- kérdezte vidáman.
- Spanyol.És neked?
- Nekem is, akkor majd ott találkozunk! Szia!- Adott egy puszit az arcomra majd el is tűnt.
A délelőtt gyorsan elmúlt, és én gyerekes izgalommal vártam az ebéd szünetet. Alicel az oldalamon sétáltam be az ebédlőbe. Beáltunk a sorba, miközben mindenki minket nézett.
- Nincs kedved odaülni hozzánk?- mutatott egy asztal felé ahol három gyönyörű diák ült. Nem időztettem rajtuk sokáig a szemem, mert tudtam hogy tulságosan is megbámulnám őket.
- Hát nem is tudom Alice... A többiek várnak rám, és csak ma jöttem vissza, nem akarom őket máris elhanyagolni. Talán majd máskor.
- Hát te tudod.- mondta szomorúan, és olyan ártatlan képet vágott hogy összeszorúlt a szívem. De ma tényleg a barátaimhoz kell ülnöm.
- De kárpótlásképp, elmehetnénk vásárolni suli után. Mit szólsz?- kérdeztem mosolyogva. ha tényleg annyira szeret vásárolni, min ahogy Gaby mondta, akkor nem szabad kihagynia egy vásárlást velem. remélem bírja majd az iramot. Bár nekem most így törött lábbal nem nagyon fog menni.
- Jujj! Az tök szuper lesz! Rögtön ebéd után mehetünk! Utána pedig eljössz hozzánk, és tartunk egy pletyizős délutánt. Hozhatod Gabyt is! Rosalival jól elesznek.
- Oké, látom veled esélytelen is lenne vitába szállnom- erre csak egy gyönyörű csilingelő nevetést kaptam.
- A parkolóban találkozunk!- és már el is táncolt az asztalukhoz. Én pedig leültem a többiek mellé.
-Edward ma nem jött suliba.- mondta szomorúan Gaby. Itt Conor elég furcsa képet vágott.
- Akkor vígasztaljon hogy Aliceval és Raseval megyünk délután vásárolni.
- Tök jóó! Alig várom.
Az ebéd többi része mondhatni csendben telt, kivéve, amikor valaki hátulról meglökte Tomot, ő meg belefejelt a pitéjébe.
(Edward szemszöge)
A mindennapjaim, sötétek, üresek, és bánatosak. Amióta Bella elhagyott, nem vagyok más, mint egy zombi. Nem tehetek róla, hogy bevésődött abba a korcsba. Tudom hogy nem ő akarta így, és a bevésődés ellen nem tehet semmit, de akkor is fáj. Tudom hogy Ő boldog, és ez valamit segít. De hogy miért pont Embry Call, azt nem értem. Soha nem gondoltam volna hogy bevésődik egy farkasba, vámpírként, de ha mégis, akkor is Jacob Blackre gondoltam volna. De el kell fogadnom, nem tehetek semmit. Ma nem volt kedvem iskoléba menni, majd azt mondják hogy beteg vagyok, vagy vagy nekem mindegy is. A látszat megvan a többi meg nem érdekes, úgyse maradok le semmiről. A tananyagot már kívülről tudom, ma pedig visszajön egy lány akinek eltörött valamije, de nem lehet nagy szám, ő a pom-pom csapat kapitánya vagy mi, szóval egy beképzelt liba, azt meg már láttam eleget.
Nem tudom mennyi lehetett az idő, csak azt hallottam, hogy egy autó lefékez a ház előtt, és valakik nevetve kiszállnak belőle. Ami igazán furcsa volt, az az, hogy két ember is kiszállt. Utoljára akor járt itt ember, amikor még Bella is az volt. Erre a gondolatra megint összeszorult nem létező szívem. " Edward gyere le, legalább mutatkozz be, aztán tőlem vissza is mehetsz!" Hallottam meg Alice gondolatait. Úgy látszik Alice szerzett magának két barátnőt. De úgy látszik tévedtem, mert amíg leértem, hallottam, hogy az egyik lány Roseval van. létezésem során nem értem ilyet. Rosenak barátnője van? Ráadásul ember? Miközben leértem Rose ott ült Gabyval az egyik kanapén és már nagyban fecsegtek valamiről. Tehát Rose megbarátkozott vele, pedig csak nem rég ismertük meg a suliban. Komolyan ezt le kéne fényképezni. Vártam hogy Alice bejöjjön, és letudjam a bemutatkozást, és minél előbb felmehessek a szobámba.
Aztán belépett a házba egy csodaszép lány. Aranybarna haja, a háta közepéig ért, barna szemei boldogságot tükröztek, és angyalian mosolygott. Sorban bemutatkozott mindenkinek, csak Carlislenál és Emmettnél akadt meg egy kicsit. Carlilera Dr.-t akart mondani, aztán Dr. Carlisle lett belőle. emmett pedig adott neki egy csontropogtató ölelést, ami szegénynek elég furcsáán jöhetett le, mert most van itt először, meg a lába is el van törve. mindenki odament hozzá, én meg csak álltam ott bambán, így hát odajött hozzám. Édes illata volt, de egyáltalán nem akartam rá támadni. Odajött és a kezét nyújtotta.
- Szia! Ashley Bertolucci vagyok!- mosolygott rám melegen. Én nem tudtam megszólalni csak csodáltam gyönyörű arcát. Ashley... Milyen szép név... Úristen Edward miket gondolsz te??? Szegény Ashley elég értetlen képet vágott és rájöttem hogy még nem válaszoltam neki. Elkezdte visszahúzni a kezét, de én gyorsan utánakaptam.
- Szia! Edward vagyok, Edward Cullen!- Fogtam meg, meleg puha kezét, és tiszta szívből rámosolyogtam. A családom minden egyes tagja nagyon meglepődött ezen a gesztuson, még én is. De jól esett végre szívből mosolyogni.
- Ez tiszta James Bondos volt!- mondta nevetve, és kihúzta a kezét az enyémből. Bár ne tette volna. Olyan jó volt fogni a kezét. De legalább megajándékozott csilingelő nevetésével. Ezek után kinek van kedve felmenni a szobába? És ki is gondolt egyáltalán ilyenekre? Én biztos hogy nem....
Komikat léciii! És remélem teccett!! Pssszzy: Kris
