5.fejezet

Hát kommentet nem sokat kaptam, mondjuk a fejezet se lett valami fényes. Na itt a kövi feji, remélem teccik! És mindenki nek jó ősziszünetet!

Alice szemszöge


  Igen, igen, igeen! Én tudtam! Ashley és Edward olyan szépek lesznek együtt! Pont összeillenek! Majd megszervezhetem nekik a romantikus vacsorákat, a béküléseket, a leánykérést, az esküvőt mindent!! És én tudtam!! Jajj Ash-nek olyan szép menyasszonyi ruhája lesz!  A díszítés meg minden. Jaaaajjj olyan jó lesz!
   Na de először is össze kéne valahogy hozni ezt a két jó madarat. Hogy is kéne hogy ne legyen feltűnő? Bár az is lehet, de jobb a békesség. Bár, ki tudna ellenálni az én aranyos pofimnak? Még csak egy napja ismertem meg, de ,már is imádom. Na jó, én tudtam, hogy meg fogjuk ismerni és első látásra szerelem lesz.  Most így ahogy a földről nézem a plafont- mert Ash az ágyon alszik a törött lába miatt, én pedig a hálózsákban- teljesen másképp látom a világot. És ott, akkor rájöttem, hogy nehezebb lesz, mint gondoltam. Már csak azért is mert az én okoska bátyuskám biztos elbaltázza a dolgokat. Most is, ahelyett, hogy kihasználná az alkalmat, és átjönne egy kicsit ashleyhez nem, ő csak van szobájában és megint pesszimista gondolatokkal játszadozik. Mert egy olyan lány mint ő biztos nem szeret egy olyan szörnyetegbe mint ő.... meg bla bla blaaaa. Csak hogy ezt Alice nem fogja hagyni! Amint ez kigondoltam felpattantam és elindultam Edward szobája felé, persze úgy hogy fel ne ébresszem Asht. Fél útnál viszont megálltam. Mert mi van ha túl korai? Hiszen csak egy napja ismerik egymást. Visszafordultam a szobám felé, majd megint vissza Edward szobája felé. Mert mi van ha  túl sokáig várunk? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat futtattam le az agyamban, miközben nem tudtam eldönteni merre is menjek, és csak forogtam körbe és körbe.

- Istenem Alice, megőrülök tőled!- húzott le magával Edward a földre- pedig csak a gondolataidat hallottam. Báár ha jobban meggondolom nagyon aranyos vagy így.-nézett rám egy elnéző mosollyal. Viszont nekünk most fontos megbeszélni valóink vannak, de legalább tudom, hogy mindig számíthatok rá.

- Edward, te nem is szereted Ashleyt?

- Látod Alice épp ez a baj, hogy nagyon is szeretem! Pedig ma láttam először, ilyen nem létezhet. Bár úgy látszik mégis. Szerelemnek még nem mondhatom, hiszen csak pár órája van velünk, viszont azt se mondhatom, hogy semmit nem érzek iránta. Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy tetszik nekem. Jajj, Alice, ez olyan bonyolult! Ez a pár perc amit vele töltöttem máris teljesen megőrjít! te érted ezt? Mert én nem... Miért van ez? Vagy hogy? Mitől?- tette fel az ehez hasonló kérdéseket. Úgy látszik az én kedves bátyuskám életében most először szerelmes igazán. Gondolataimat szavakba is öntöttem.

- Edward, nem lehet az, hogy te mégis szerelmes vagy? De igazán? Pár perc, ide vagy oda, nem számít! Ez teljesen lényegtelen.Miért kellenének ahoz hetek, hogy beleszerethess? Én amint megláttam Jaspert tudtam hogy ő kell nekem, nem kell ahoz jósnőnek lenni, hidd el nekem.

- És Bella?

- Őt is szeretted, és szereted. De mint barátot, és szerintem hozzá csak a vére vonzott. Mert az ő párja Embry. Ő attól ugyanúgy a családunk része marad, és mindenben támogatni fog, nekem pedig mindig is a barátnőm lesz.

- Alice, olyan jó, hogy most itt vagy!- mondta, majd átölelt. Mit ne mondjak, az ilyen alkalmakat ki kell használni. Így hát visszaöleltem.- Ennek ellenére esküvőt még nem kell szervezned. talán majd egyszer... de nem most. Még nem. Még túl korai lenne nem gondolod?- kérdezte felhúzott szemöldökkel, majd mint a kisgyerek aki lebukott, lehajtottam a fejem és be kellett látnom, hogy igaza van. 
   A következő jó bő órát a korai, és nem korai dolgok szétválogatásával kezdtük.  Szerinte még nem kell átmennie a szobába, és adni neki egy lágy ölelést, még ha csak álmában is, mert túl korai, szerintem viszont nem. De most csak az ő kedvéért elhalasztjuk, na meg ez azt is jelenti, hogy máskor is it alszanak, és én tervezhetek mindenféle titkos kis szervezkedést... Milyen jó is lesz...

- Mit szólnál ha holnap meglepnéd egy tálca reggelivel? tudod, egy kis narancslé, egy szál vörös rózsa, piritós, és egy kis rántotta. Naa?

- Jó ötlet, és még csak nem is túlzás. -egyezett bele majd gyor puszit nyomtam az arcára és elfutottam szobámba összeírni a dolgokat az elkövetkezendő hetekre. Amiinet beértem ránéztem Ash-re, és tudtam, hogy egy életen át, vagy remélhetőleg az örékkévalóságig  a legjobb barátnők leszünk.


Rövid, nagyon rövid:( és nagyon  sajnálom, amint lehet, friss!

4. fejezet

Bocsi hogy ilyen későn jött de lebetegdtem, és hát a betegségem kicsit leamortizálta a billenzyűzetemet. Szóval még egyszer bocsi és jó olvasást!

Nagyon rendes Cullenéktől, hogy itt maradhatunk, egyben nagyon furcsa is hiszen  csak most ismerkedtünk meg. Valahogy mégis olyan érzésem van mintha már vagy 1000 éve ismernénk egymást. Minden esetre nagyon rendesek, és segítőkészek, mint Edward.

  Elég furcsa egy figura, az már biztos. Már akkora furcsa volt amikor beléptem, mintha még nem látott volna fehér embert. Tény, hogy a bőröm nem teljesen fehér, hanem van egy kis barnás árnyalata, de attól a lényeg nem változik. Aztán van még vele ez a gondolatolvasósdi dolog. Nagyon bizarr. Utána meg felvitt az emeletre, amiben mondjuk nincs semmi furcsa, sőt, inkább nagyon is kedves volt tőle. Olyan jó illata volt! De azt hiszem elkezdtem azt az idióta dalt dúdolgatni, amit hallottam még a rádióba. Remélem nem nézett totál idiótának.

  Emmett. Hát nagyon- nagy arc!  Vele nagyon jóba vagyok már most, és alig várom, hogy levegyék rólam  ezt az átkozott gipszet, és akkor mindenkit szivathatunk . Anya erre biztos megint azt mondaná, hogy olyan vagyok mint egy rossz kisgyerek. Ugyanis szerint én sose fogok felnőni, a bátyáimat is beleértve. Szóval szerinte mi majd  éves korunkban se fogunk lenyugodni, és majd a a gyerekeinket fogjuk szórakoztatni. De ez hülyeség, mert nekem úgyse lesz férjem, mert mindenki azt hiszi rólam hogy egy beképzelt liba vagyok. Aki meg  nem, az csak azért akarna velem járni, hogy menő legyen. A barátaimra meg nem akarok rámászni. Jó-jó ott van Tom, de  nem úgy gondolok rá. Szóval, én örökre, szingli maradok. Bezzeg Rosalie…

  Rosalie olyan gyönyörű, hogy azt fel sem lehet fogni. Nem ismerem régóta, de amikor megláttam, lerítt róla, hogy egy beképzelt tyúk. De amikor Gabyval beszélgetett, látszott rajta, hogy belül teljesen más.Velem nem sokat beszélgetett, de amikor igen, akkor is rendes volt.És neki ott van Emmett.

   Aztán Alice és Jasper. Alice, hát vele nagyon-nagyon jól megleszünk, és már most is jól megvagyunk.Teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Pörög, vásárol szerveszkedik. Nem tudom eddig hogy- hogy nem találkoztunk. Jasperrel nem sokat beszéltem, viszont a közelébe egyáltalán nem érzem magam rosszul, teljesen ellazulok, és nyugodt vagyok, már amennyire ez lehetséges nálam.

  Carlisle és esme. Igaz, hogy csak örökbefogadó szülők, de látszik rajtuk mennyire büszkék, és mennyire szeretik a gyerekeiket.

-         Ashley! Figyelsz te rám egyáltalán?-  Alice hangja rángatott vissza a valóságba.

-         Bocs csak elgondolkodtam.

-         Remélem azon gondolkodsz, hogy már alig várod hogy megnézhesd a gardrobomat.

-         Természetesen.- feleltem neki, és utána mentem a gardrobjába. Tele volt ruhákkal, cipőkkel. Az enyém is kb. ekkora , és szinte ugyan úgy is néz ki. Ha jól látom akkor pedig van egypár ugyanolyan ruhánk is.

-         Nos mit szólsz?

-         Szép. Tágas és óriási- kezdtem mondani egyre nagyobb lelkesedéssel- tele van szebbnél szebb ruhákkal,  és a színe… pont mint az enyém. A ruhák is, és az én gardrobom is ekkora.- erre mindenki nagyott nézett a szobában kivéve Gaby mert hát neki is leesett közbe a tantusz. Lentről, vagy inkább az emeletről pedig egy öblös nevetést lehetett hallani, amihez Emmett hangja is társult. Bár azt nem értem hgyan halhatta meg hogy mit beszélünk.

-         Most nagyot nézté’ mi hugi?- kiabálta.

-          Ne aggódj Em, neked is lesz még meglepetésem- kiabáltam neki vissza.

-         Ugyanilyen gardrobod van?

-         Ugyanilyen.

-         Hűűűűű. Az töök jó. Na akkor most kezdődhet a dumaparti!!!- azzal fogta magát és lehuppant a földre. Ash, neked milyen srácok jönnek be?- huh, egyből a közepébe.

-         Háát, a magas..- nem tudtam befejezni, mert Alice közbeszólt.

-         Olyan magas mint Edward?

-         Igen.

-         Szóval, magas, kócos hajú mármint olyan sexy kócos hajú…

-         Mint Edward?- ez így nem lesz jó ha mindig félbeszakít.  És miért pont Edward? De tény ami tény. Edward nagyon- nagyon helyes.

-         Igen, mint Edward.

-         Szóval magas, sexy kócos hajú, és legyen jófej- láttam hogy Alli már szólásra nyitja a száját de le intettem.-  egy olyan srác, aki önmagamért szeret, és nem azért mert most hű de nagyon menő hogy velem jár.

-         Szóval a bátyám pont ideális lenne.

-         Tessék?

-         Jajj, amiket mondtál azok pont Edwarda illenek.

-          Ha te mondod- mondtam lazán, remélve, hogy ejthetjük a témát. Mert most nem volt kedvem arról beszélni, hogy Edward tényleg pont ideális lenne, de erről majd este ábrándozok. Ahogy ezt eldöntöttem Alicenek elhomálysoult a szeme, majd mosolyogva felém fordult.

-          De azt mondtad, hogy sexy kócos haja van.

-         Nem igaz!

-         De igen!- mondták egyszere a lányok.

-         Na jó, hagyjuk szegényt. Neked mi a férfiideálod Gaby?- mentett ki Rose, amiért nagyon hálás voltam neki.

  Nem igazán figyeltem, mert mi ezt vagy már 1000- szer megbeszéltük, így a gondolataim egészen más felé kavarogtak. Egészen pontosan Edward felé. Mert ő tényleg az én ideálom. De a külsejéből nem akarok semmit sem meg ítélni. Biztos hogy nagyon rendes, hiszen akinek olyan szülei vannak mint Esme és Carlisle,  akkor csakis jó ember lehet.

Pár óra, és számtalan mennyiségű popcorn elfogysztása után elmentünk zuhanyozni, majd még kb. fél óra beszégetés után, elnyomott minket az álom

Annyira bocs hogy rövidd lett meg a hibákért de még mindig nem vagyok valami fényes állapotban. Azért remélem teccet. J

Díj!

 Nagyon- nagyon köszönöm!!!


Nagyon- nagyon köszönöm!!!

Nagyon köszi Kaceynek, ezt a díjat!!!Ez az első, és remélem nem is az utols díj. Most vagy pörgök ezerrel. Íme a szabályok:


- Tedd ki a logót!

- Köszönd meg a díjat, és visszautasítás nélkül fogadd is el!

- Ossz meg magadról a nagyvilágnak 5 dolgot!

- Küld tovább 3 bloggeresnek, akik megérdemlik.

Nekik küldeném. :D



http://swanlanyok.blogspot.com/2010/04/eloszo.html

http://klaulin.blogspot.com/


http://lapushvampirja.blogspot.com/2009/10/sziasztok.html


5 dolog rólam:

- 3 évig fogszabályzós voltam
- Van egy bátyám, akiről nagyjából, Adamet mintáztam :D
- Van egy kis Yorkshire terrierem
- Szeretek focizni, és imádok a haverokkal lenni
- A legcikisebb dolog ami történt velem eddig az, amikor a srác aki ezer éve bejött nekem, meg akart csókolni, közelebb hajolt hozzám, de olyan büdös hagyma szaga volt hogy köhögni kezdtem.

3. fejezet

Háát sziasztok!!! El se tudjátok hinni milyen jó érzés hogy már most ennyien vagytok, és komiztok. Egyébként lányok, Lyzzike és Eveliin, már olvaslak titeket. Minden storytokat. Nagyon sajnálom hogy ilyen sokáig nem voltam, tényleg. De most itt a kövi feji, amihez Jó olvasást kívánok.

Ui.: Most is várom a komikat! :D



 /Ashley szemszöge/


   Cullenéknek gyönyörű házuk van. Tágas, elegánsan berendezett otthonos, és akik benne élnek, azok is mind kedvesek. A bemutatkozásba párszor belesültem... Na igen Dr. Carlisle, Emmett ölelése. Na de Emmett Cullen még nem mutatkozott be igazán. Ugyanis Gaby szerint, fa és perverz viccekkel áldotta meg a sors. Ha jobban belegondolok tényleg van egy kis perverz beütése. Na de csak mutatkozz be igazán, akkor bedobhatom magam, és lealázhatom a vicceimmel. Erre Edward elmosolyodott. Nem értettem miért. Na igen. Edward. Rámkapta a fejét és elkezdett nagyon figyelni. Komolyan kezd kiborítani, mintha olvasna a gondolataimban. erre elkerekedett szemekkel nézett rám, majd gyorsan rendezte az arcvonásait.  Na jó kezd megilyeszteni. Először úgy néz rám mintha ufo lennék, aztán meg vigyorogva James Bondozik. Aztán meg jön ezzel a gondolat olvasós cuccal vagy mi. Komolyan mint egy pszihiátriai kezelt. Mentségére legyen hogy helyes. Nagyon is helyes. Erre meg megint mosolyog. Hát nem hiszem el.

- Holnap is megyünk vásárolni?- kérdezte Alice, ezzel kiragadva a gondolataim közül.
- Hát nem is tudom Alice, holnap után matekból dogát írunk, és hát hogy is mondjam, a matek nem az erősségem... ha érted mire célzok.
-Érte...
- Én segíthetek neked!- vágott közbe Edward izgalomtól csillogó szemekkel. Tény ami tény, egy kicsit meglepett, de ha jól látom nem csak engem, hanem a házban tartózkodó összes személyt- Már ha szeretnéd-tette hozzá.
- Oh, hát köszönöm, az jó lenne.   
- Akkor holnap holnap suli után átjöhetnél és el is kezdhetnénk.
- Na de gyerekek. Egyből szobára mentek? Előbb ajánlanám, hogy hallgassátok meg Dr. Emmett tanácsait.
- Ugyan Emmett, nekem nem kell hazudnod, Rosenak már biztos kevés az ágyban nyújtott teljesítményed, és úgy döntöttél inkább tanácsokat adsz, hogy ne kövessünk el hibákat.- És megveregettem a kézfejét, mivel mellette ültem.- Semmi baj Emmett, megértem hogy most padlón vagy. De nyugodj meg. nem lesz semmi baj.- gügyögtem neki, mint egy kisbabának.

- Végre egy ember ki megérti megfejthetetlen elmémet, s fantáziámat.- hajlongott előttem úgy, mint egy isten előtt szokás. Aztán visszaült mellém- Ezentúl mindent együtt csinálunk! Együtt megyünk körmöshöz megfésüljük egymás haját, kibeszélünk minden rosszcsont fiúcskát.- és elkezdett halkan női hangom vihorászni.

- Csúcs! ha átmentem a matek dogán el is mehetnénk egy egész hétvégére vásárolni. Láttam, hogy új Hello Kittys cuccok érkeztek a plázába. Szupcsi-mupcsi lesz. Vehetek neked egy feszes csőnacit, egy cuki pinky felsőt, és egy mégy cuki-mukibb pinky-minky körömlakkot.
- Neeee! Ashley kegyelmezz kérlek! Bármit csak ezt ne!- csúszott a lábaim előtt- Megteszek neked akármi, csak ne tedd ezt velem!
- Hmmm, bármit?- vontam fel az egyik szemöldököm, és kersztbe fontam a karomat magam előtt, és beharaptam a számat, nehogy elkezdjekl röhögni.
- Persze bármit.
- Na jó, most az egyszer megkegyelmezek neked Emmett Cullen. A feladatodon pedig még gondolkodnom kell. Távozhatsz.- Intettem, és beszéltem úgy, ahogy régen a királynők szokták. Elkezdtem nevetni, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Mindig éngem bántanak mami!- bújt oda Esmehez Emmett, ami elég furcsán festett, mivel Em magasabb Esmemél.

2 óra múlva
Edward szemszöge


Egész este Ashleyt néztem, és hallgattam. Az illata csodálatos volt, de nem akartam rátámadni, nem értem hogy miért. Persze örülök neki, de akkor is furcsa. Talán Bellával már megtanultam kontrolálni magam. Ha rágondolok, már nem érzem azt a fájdalmat, és ezt sem értem. Em Ashben megtalálta a játszótársát, ami furcs, mert Ashből nem néztem volna ki hogy ilyen fájdalmas viccei vannak, de sokkal jobb volt mint képzeltem. Emmettet se lehet sokszor ilyen helyzetben látni. Asley szépen rá jött hogy gondolatolvasó vagyok, vagyis inkább sejti. Bár amiket rólam gondolt, azok a gondolatok nagyon tetszettek, hogy helyes vagyok, nagyon is helyes. De én ezt se értem.

  Szerelmes nem lehetek, hiszen Bella, az Bella. De még sem érzem a fájdalmat, és folyton Ashre gondolok, és azt akarom hogy érjen hozzám. meg akarom érinteni, meg akarom csókolni, a karjaimba tartani, hogy mindenki láthassa, ő csak az enyém. Én ezt mind nem értem, mert nincs második nagy Ő. Vagy mégis? Azért nem akarok rátámadni, annak ellenére se, hogy az illata úgy csábít mint Emmettet Rose? A szerelem furcs, magával ragadó érzés. Amit én újra átélek, és remélem utoljára is. Mármint hogy Ash velem marad, már ha egyáltalán szerelmes belém. Ha valaki ma reggel azt mondja nekem, hogy egy újra szerelmes leszek, ráadásul egy emberbe, biztos a képébe röhögök. De most...

- Azt hiszem ideje indulnunk.- állt fel Ashley. Bárcsak itt maradna, és hozzám bújna. Álomba simogathatnám, és azt suttogná a fülembe hogy:"Köszönöm. Szeretlek Edward" Hmmm, milyen jó is lenne.
- Nem maradhatnátok?- mekkora egy idióta vagyok, kicsit sem furcsa hogy én kérdezem ezt.
 - Nem hiszem- kezdte Ash- anya már így is aggódik, de majd még máskor is találkozhatunk.- mondta mosolyogva.Még el se ment már is hiányzik, de holnap láthatom majd a suliba.
 - Ami azt illeti, beszéltem anyukáddal Gaby, és azt mondta, hogyha szeretnél, akkor maradhatsz- Az állam a padlón volt, és ezzel nem csak én voltam így. Rosalie megkedvel egy emberi lényt, kedves hozzá, sőt még marasztalja is.
 - Persze, kösz ez kedves, de nem szeretnék zavarni.
 - Ugyan drágám, sose zavarnál.- persze, Esme csak örül, ez nem meglepő. Persze én is örülök, de  ha Ashley maradna...
 - Az a helyzet- kezdte Alice behízelgő hangon- hogy én is felhívtam anyukádat- nézett Ashre bociszemekkel- és azt mondta, hogy nyugodtan maradhatsz, és úgy is apa az orvosod, és itt van ennyi erős,segítőkész, helyes pasi- mutatott végig rajtunk- szóval ha lenne kedved...
- Akkor részemről rendben.
- De én azért kíváncsi lennék, hogy Edwárdkának miért lett ilyen fontos Alice barátnője? Csak nincs valami hátsó szándékod?- kérdezte Em vigyorogva.
- Tényleg Edwárd.- fordult felém Ash, ugyanúgy vigyorogva.
- Hát, én izé, csak ki segítettem a kishúgomat.
- Ja ja ja, én is ezt mondanám, csak engem két bátyussal ver a sors- mondta fintorogva Ash.
- Adj egy ötöst hugii!- mondta Emmett és lepacsiztak.
- Hugi?
- Akit olyan tökéletes humorérzékkel, és arccal áldott meg az ég mint engem, az csak is az én hugom lehet!- és ismét részesítette egy csontropogtató ölelésben.
- Akkor menjünk fel csajok, és dumaparty!- sikkantott fel Alice, és már indult is az emeletre. Sorben utána az összes lány, szegény Ashley meg kezdte szedni a mankóit, hogy elbotorkáljon a lányok után. Én kapva az alkalmon odamentem hozzá, és már a térde alá is nyúltam, hogy felemeljem, de félbeszakított.

- Úristen, Edward mit csinálsz?!- kérdezte sikogatva "Nem hiszem el hogy mindenki engem emelget"gondolta.
- Mégis minek látszik? Segítek, hogy te is feljuthass az emeletre, és lehetőleg ne fél óra alatt.
- Oh, hát köszönöm.- mondta mosolyogva, én pedig felkaptam az ölembe, és lassan  elindultam vele az emeletre, nem akartam sietni, de azért mégse mehetek csigalassúsággal, mert azért az elég feltűnő lenne. De ki tudja mikor tarthatom megint ilyen közel magamhoz?  Miközben vittem, a pólómmal babrált, és halkan dudorászott. Sajnáltam amikor felértünk, de kaptam tőle, számára talán egy kicsi, de nekem annál hatalmasabb ajándékot.
- Hát mégegyszer köszi hogy felhoztál.- mondta már Alice szobája előtt, és egy puszit nyomott az arcomra. Teljesen bepörögtem ettől, jó csak egy puszi, de akkor is.... Én élveztem.

  Fogalmam sincs mióta lettem egy ilyen szerelmes palimadár. Én teljesen azt hittem hogy Bella az igazi, de akkor én ezt nem értem. Hiszen a vére annyira csábított, talán pont ezért voltam vele? A vére miatt?
És itt van Ashley, akinek oly édes a vére, de mégsem akarom megölni. Mindig beleveszek szemeibe, a nevetése, a hangja, és egyszerűen mindennel amit csinál. Pedig csak nem régóta ismerem. Ezt hívnák úgy, hogy szerelem elő látásra? Tényleg létezik, ez a mindent elsöprő, megállíthatatlan érzés, ami hozza maga után a lavinát?

Fogalmam sincs, hogy mióta fekhettem ott a plafont bámulva, de eszembe jutott hogy kicsit belehallgathatnák a lányok beszélgetésébe." Csak ma, és semmikor máskor Edward, de ma a kedvedre teszek, és hagyom hogy kihalgass minket!"- gondolta Alice.


Bocs hogy rövid lett, de anya pórázon tart és nem jutott több időm, sajnálom.Tiszta hülyeség. Na mindegy. De minél előbb megpróbálom hozni a kövit. Pusszy: Kris

  

2. fejezet

Szabadlábon

 Ahogy kinyitottam nagyon izgatott lettem, mert most már mászkálhatok, bár nem úgy mint szoktam. Adam sem piszkálhat már többet, bár kétség kívül nagyon segítő kész volt ezalatt az idő alatt. De amikor majd véglegesen leveszik a gipszemet.... lesz neked ne mulass. Meg nekem is. De megéri, amikor látom a fancsali képét...Hmm.. Egy öröm egy boldogság.

  Dél felé megérkezett Dr. Cullen, legalábbis a hangját már hallom.
- Á, jó napot Dr. Cullen!- köszöntem udvariasan amint belépett a szobám ajtaján, de az izgatottságomat nem tudtam leplezni.
- Látom már nagyon várod hogy mászkálhass, és kérlek tegezz, de ezt már megbeszéltük.

- Jajj elnézést persze, csak már km hiányom van.
- Látom rajtad, de jól elszórakoztatok a barátaiddal amint látom.- mondta miközben már szedte le a gipszemet. Nagyon rendes hogy kijött ide, bár apuval dolgozik. Csak ő most nincs itthon, valahol Spanyolországban van- Nem akarok udvariatlan lenni, de ez egy két fejű medve?- erre azonnal hangos röhögésben törtem ki.Ez már nem nevetés volt, röhögés.

- Igazából senki sem tudja hogy mi az, de meg kell mondjam Davidnek, hogy újat alkotott. Igazából én azt hittem hogy félig egér félig csirke. Úristen! Jól látom? Ez már tényleg a járó gipsz? Király! Ezt is ki lehet dekorálni? Mert ha igen akkor szólnom kell a srácoknak hogy jöhetnek, meg akkor elmehetünk erre arra, meg a suli....- és mondtam, mondtam, és mondtam volna, ha anyám nem állít le.

- Értjük értjük, de  most már mehetsz!- Tényleg, járkálhatok. azonnal bevetettem magam Adam szobájába, bár lehet hogy inkább először Ryan  szobájába kellett volna mennem, most úgy is csajozik. De Adammal legalább jót tudok dumálni.
 Kopogtam, és egy "szabad" után már bent is voltam. Épp az ágyon feküdt és olvasott valamit.

- Mivan hugi, szabadlábon vagy?- mondta röhögve- gyere huppanj le mellém- és megveregette maga melett az ágyat. Ő a kedvenc bátyám, bármelyik napon biztos nagyon csábító lenne az ajánlat, de nem ma!- Bocs most nem, ma helyeztek "szabadlábra", és eszem ágában sincs  feküdni, sőt, razziázni akarok Ryan szobájába- mondtam gonoszul vigyorogva, és Adam arán is egy hasonló vigyor jelent meg.

- Benne vagyok- mondta ördögien. Megfordultam, de mire kettőt léptem bele is untam. lássuk be, ez így elég lassú lesz. És mintha a gondolataiban olvasna, kivette a kezemből a mankókat, és az ölébe kapott én meg mint a hülye sikítoztam.

- Nyugi hugi! Tudod hogy te vagy a kedvenc kishúgom, úgyhogy ne visítozz már.
- Adam! Tudod hogy te vagy a  kedvenc bátyám, úgyhogy ha az is akarsz maradni, lassíts  le!- és lelasított. Hát ezt nem hiszem el! Elsőre megtette amit kértem!

- Szóval én vagyok a kedvenc bátyád, mi?
- Aha, Ryan egy kretén. Mert amióta....- belém fojtotta a szót, Ryan szúrós tekintete, de a száján mosoly játszott.

- Szóval Ryan egy kretén, mi?- kérdezte vigyorogva- És Adam a kedvenced, hmmm?
- Hát az izé... szóval az úgy volt... hát hogy...khm...ööö...- hebegtem-habogtam össze vissza, de ha akartam volna se tudtam volna befejezni, mert a legnagyobb bátyám, az a pofátlan Ryan közbeszólt.

- Mivel érdemeltem ezt ki hugi? Nem szerettelek, és nem voltam hozzád mindig jó?

-Ami azt illeti, nem. De Adam se, megnyugodhatsz, csak vele jobban lehet hülyülni.- Én magam sem értem mért de Adammal jobb volt, vagyis inkább bensőségesebb a viszonyom.

- Azért ennyire még nem kéne- hallottam meg Dr. Cullen, vagyis Carlisle hangját. Öcsém, még magamban is kijavítom.

 Bemutatkoztak egymásnak a bátyáimmal,és visszavitt a szobámba, milyen hideg a keze. Bár Forkasban vagyunk, szóval nem meglepő. A hétvége gyorsan elröppent mellettünk, és végre itt volt a hétfő.

 Sajnos nem vezethetek, de Gaby azt mondta bármeddig szívesen furikáz, hiszen szomszédok vagyunk, így nem nagy út átjönnie hozzánk, meg hát elvégre a legjobb barátnők is.

- Jajj istenem, látnod kéne a Cullenéket! Olyan sexik! Edward azzal a csábító mosolyával.. meg Emmett azokkal az izmokkal.... És Jasper, a komoly de nagyon-nagyon sexy... És Alice huhh, ő olyan mint te, mintha testvérek lennétek. Öcsém, mi hármas ikrek vagyunk!!! Hogy ez eddig nem jutott eszembe...- és mondta és mondta VOLNA ha nem szakítom félbe.

- Hiszek neked! Csak hagyd abba a Cullenekről szóló fantáziálásodat- kezdtem mosolyogva- ők is ugyan olyanok mint mi, lehet hogy jól néznek ki meg minden, de akkor is csak emberek, nem többek. És különben is, mi élhetjük tovább a kis életünket, röhöghetünk, vásárolhatunk, hülyülhetünk ugyanúgy kedvünkre.

- Jól van na. utálom hogy mindig igazad van. De akkor is nagyon sexyk!- erre csak a szememet forgattam.

 Innentől kezdve zenét hallgattunk, és a gondolatainkba merültünk. Én Cullenéken gondolkodtam, míg Gaby, nos arról fogalmam sincs. De le merném fogadni hogy Edward, vagy épp valamelyik Cullen srácot képzeli el lelki szemei előtt félmeztelenül.

Tényleg olyanok lehetnek, mint amilyennek Gabriella mondta? Gyönyörűek, okosak, gazdagok, és persze sexyk? Alice a vásárlási mániájával, és olyan hiperaktív? Jasper olyan komoly, de mégsem érzem mellette magam kényelmetlenül? Rosalie gyönyörűbb mindenkinél és távolságtartó? Emmett arcáról pedig soha nem lehet letörölni a vigyort? Edward pedig extra sexy, és olyan csábítóan tud mosolyogni, hogy úgy érzed menten elalélsz? Ilyen, és ehez hasonló gondolatok cikáztak a fejembe, amikor Gaby meglóbálta a szemem előtt a kezét.

- Föld hívja Ashleyt! Itt vagyunk, és a többiek alig várják már hogy gyere! És itt vannak Cullenék.- suttogta a végét. Kinéztem az ablakon és megláttam Davidet amint vadul integet nekünk, és felén jön. Mellette Tom, de ma még őt is elviselem, mert ma végre visszatérek az életbe. Aztán utána még Mark, Conor, és Brian. Elég furcsa lehet hogy két lány ennyi fiúval lóg együtt, de mi teljesen megértjük egymást. Persze mindenkinek megvan az, akivel jobban megértik egymást, de ezt elfogadjuk. Kinyitottam a kocsiajtót, de nem tudtam kiszállni, hát ez gáz... De Tom készségesen segített kiszállni, és az az önelégült vigyor, amikor átfoghatta a derekamat... had élvezze szerencsétlen, úgyse teheti meg sokszor. Amint valahogy kikecmeregtem a kocsiból
megölelgettem mindenkit, úgy ahogy sikerült. Davidet amint megöleltem, nem foglalkozva semmivel, felkapott és megpörgettet. Mindenki hangosan elkezdett nevetni, a parkolóban mindenki minket bámult.Nem nagyon érdekel, már megszoktam.

- Jajj, öcsém olyan jó hogy jöttél, nélküled minden dög unalom! Oh, és látom új gipszed van! Végre kiélhetem művész hajlamaimat.- és ez így ment amíg beértünk az iskolába és elkísértek a teremig. A hasunkat fogtuk a röhögéstől, a hangulat mint mindig remek volt. Az első órám irodalom volt, Gabyval végig leveleztük az egészet, és alig bírtuk visszafolytani a kitörni készülő röhögésünket. A fiúk már vártak minket az ajtó előtt, és elkezdték ecsetelni, hogy a kémia tanárnő mekkora egy boszorkány. A második órámon, matekon egyedül voltam. Azért elég szomorú hogy senki sem akar mellém ülni, aki meg mellém ült azt el is ültették, mondván hogy eltereltem a figyelmét. Fogt5am magam és elkezdtem  firkálgatni a füzetembe. Hallottam, hogy valaki kihúzza a mellettem lévő széket, felnéztem, és egy csodaszép, kobold arcú lány ült le mellém. Fekete rövid haja  szanaszét meredezett, aranybarna szemei pedig izgatottságtól ragyogtak.

- Szia Alice Cullen vagyok!- mutatkozott be mosolyogva és a kezét nyújtotta, amit el is fogadtam.- Örülök hogy megismerhetlek!

- Szia, Ashley  Moore vagyok! Én is örülök hogy megismerhetlek, már nagyon sokat hallottam rólad.- feleltem. Neki is olyan hideg keze van Mint Carlisle- nak.És a szemei is ugyan olyanok, tudom hogy csak örökbe fogadták őket,de ez azért furcsa. Nem tudtunk sokat beszélgetni mert bejött a tanár. Annyira unalma volt az egész óra hogy majdnem elaludtam. Amikor végre megszólalt az életet jelentő csengő, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és kezdtem el pakolászni, és indultam kifelé, amikor Alice csapódott  mellém.

- Mi lesz az utolsó órád?- kérdezte vidáman.

- Spanyol.És neked?
- Nekem is, akkor majd ott találkozunk! Szia!- Adott egy puszit az arcomra majd el is tűnt.

A délelőtt gyorsan elmúlt, és én gyerekes izgalommal vártam az ebéd szünetet. Alicel az oldalamon sétáltam be az ebédlőbe. Beáltunk a sorba, miközben mindenki minket nézett.

- Nincs kedved odaülni hozzánk?- mutatott egy asztal felé ahol három gyönyörű diák ült. Nem időztettem rajtuk sokáig a szemem, mert tudtam hogy tulságosan is megbámulnám őket.

- Hát nem is tudom Alice...  A többiek várnak rám, és csak ma jöttem vissza, nem akarom őket máris elhanyagolni. Talán majd máskor.

- Hát te tudod.- mondta szomorúan, és olyan ártatlan képet vágott hogy összeszorúlt a szívem. De  ma tényleg a barátaimhoz kell ülnöm.

- De kárpótlásképp, elmehetnénk vásárolni suli után. Mit szólsz?- kérdeztem mosolyogva. ha tényleg annyira szeret vásárolni, min ahogy Gaby mondta, akkor nem szabad kihagynia egy vásárlást velem. remélem bírja majd az iramot. Bár nekem most így törött lábbal nem nagyon fog menni.

- Jujj! Az tök szuper lesz! Rögtön ebéd után mehetünk! Utána pedig eljössz hozzánk, és tartunk egy pletyizős délutánt. Hozhatod Gabyt is! Rosalival jól elesznek.

- Oké, látom veled esélytelen is lenne vitába szállnom- erre csak egy gyönyörű csilingelő nevetést kaptam.

- A parkolóban találkozunk!- és már el is táncolt az asztalukhoz. Én pedig leültem a többiek mellé.

-Edward ma nem jött suliba.- mondta szomorúan Gaby. Itt Conor elég furcsa képet vágott.

- Akkor vígasztaljon hogy Aliceval és Raseval megyünk délután vásárolni.

- Tök jóó! Alig várom.

  Az ebéd többi része mondhatni csendben telt, kivéve, amikor valaki hátulról meglökte Tomot, ő meg belefejelt a pitéjébe.

(Edward szemszöge)

   A mindennapjaim, sötétek, üresek, és bánatosak. Amióta Bella elhagyott, nem vagyok más, mint egy zombi. Nem tehetek róla, hogy bevésődött abba a korcsba. Tudom hogy nem ő akarta így, és a bevésődés ellen nem tehet semmit, de akkor is fáj. Tudom hogy Ő boldog, és ez valamit segít. De hogy miért  pont Embry Call, azt nem értem. Soha nem gondoltam volna hogy bevésődik egy farkasba, vámpírként, de ha mégis, akkor is Jacob Blackre gondoltam volna. De el kell fogadnom, nem tehetek semmit. Ma nem volt kedvem iskoléba menni, majd azt mondják hogy beteg vagyok, vagy vagy nekem mindegy is. A látszat megvan a többi meg nem érdekes, úgyse maradok le semmiről. A tananyagot már kívülről tudom, ma pedig visszajön egy lány akinek eltörött valamije, de nem lehet nagy szám, ő a pom-pom csapat kapitánya vagy mi, szóval egy beképzelt liba, azt meg már láttam eleget. 

Nem tudom mennyi lehetett az idő, csak azt hallottam, hogy egy autó lefékez a ház előtt, és valakik nevetve kiszállnak belőle. Ami igazán furcsa volt, az az, hogy két ember is kiszállt. Utoljára akor járt itt ember, amikor még Bella is az volt. Erre a gondolatra megint összeszorult nem létező szívem. " Edward gyere le, legalább mutatkozz be, aztán tőlem vissza is mehetsz!"  Hallottam meg Alice gondolatait. Úgy látszik Alice szerzett magának két barátnőt. De úgy látszik tévedtem, mert amíg leértem, hallottam, hogy az egyik lány Roseval van. létezésem során nem értem ilyet. Rosenak barátnője van? Ráadásul ember?   Miközben leértem Rose ott ült Gabyval az egyik kanapén és már nagyban fecsegtek valamiről. Tehát Rose megbarátkozott vele, pedig csak nem rég ismertük meg a suliban. Komolyan ezt le kéne fényképezni. Vártam hogy Alice bejöjjön, és letudjam a bemutatkozást, és minél előbb felmehessek a szobámba.

     Aztán belépett a házba egy csodaszép lány. Aranybarna haja, a háta közepéig ért, barna szemei boldogságot tükröztek, és angyalian mosolygott. Sorban bemutatkozott mindenkinek, csak Carlislenál és Emmettnél akadt meg egy kicsit. Carlilera Dr.-t akart mondani, aztán Dr. Carlisle lett belőle. emmett pedig adott neki egy csontropogtató ölelést, ami szegénynek elég furcsáán jöhetett le, mert most van itt először, meg a lába is el van törve. mindenki odament hozzá, én meg csak álltam ott bambán, így hát odajött hozzám. Édes illata volt, de egyáltalán nem akartam rá támadni. Odajött és a kezét nyújtotta.

  - Szia! Ashley Bertolucci vagyok!- mosolygott rám melegen. Én nem tudtam megszólalni csak csodáltam gyönyörű arcát. Ashley... Milyen szép név... Úristen Edward miket gondolsz te??? Szegény  Ashley elég értetlen képet vágott és rájöttem hogy még nem válaszoltam neki. Elkezdte visszahúzni a kezét, de én gyorsan utánakaptam.

- Szia! Edward vagyok, Edward Cullen!- Fogtam meg, meleg puha kezét, és tiszta szívből rámosolyogtam. A családom minden egyes tagja nagyon meglepődött ezen a gesztuson, még én is. De jól esett végre szívből mosolyogni.

- Ez tiszta James Bondos volt!- mondta nevetve, és kihúzta a kezét az enyémből. Bár ne tette volna. Olyan jó volt fogni a kezét. De legalább megajándékozott csilingelő nevetésével. Ezek után kinek van kedve felmenni a szobába? És ki is gondolt egyáltalán ilyenekre? Én biztos hogy nem....

Komikat léciii! És remélem teccett!! Pssszzy: Kris

1. fejezet

 Börtön

  Nem hiszem el! Csak én lehetek az a szerencsétlen, akinek sikerül eltörnie a lábát, az őszi bál előtt.Most nem tudok mást csinálni csak, fekszem és bámulom a TV-t, vagy a plafont. Pedig most kéne a legnagyobb pörgésben lennem. Gaby, a legjobb barátnőm mindig meglátogat, de akkor is... Itt szétunom a fejem. Szivesebben mennék még suliba is. Hiányzik a pom-pom csapat, a társastánc és persze a haverok. Bár az elég idegesítő, hogy sokan egy beképzelt libának tartanak, amiért én vagyok a vezérszurkoló.A társastáncot pedig csak élvezem. Tánc közben ki tudok kapcsolni, és jó érzés táncolni. Felszabadít, ilyenkor ki tudom adni magamból azt, amit érzek.De így, törött lábbal semmit sem tudok csinálni. És ráadásul Gaby azt mondta, hogy új diákok jöttek a suliba. nem is egy! Hanem 5!!! És én lemaradtam erről, ez olyan igazságtalan. Azt mondják nagyon szépek, és különcködők, bár Gabyval szoktak beszélni néha. Azt hiszem hogy Rosalie, vagy melyikük. Persze mindig a vásárlásról beszélgetnek, mi másról. Alig várom hogy én is mehessek, Gabyval imádunk vásárolni.  A többi haverom is benéz néha, és olyankor mindig telefirkálják a gipszemet. Tomy is meglátogatott egyszer, és persze egy szívet rajzolt. A srácok azt mondták, durvább dolgokkal is készült, de aztán mégis csak ennyi lett belőle. Néha nagyon fárasztó tud lenni, hogy minden szünetben utánam lohol.

- Szia kincsem, hogy vagy?- dugta be a fejét anyu a szobába. Hát igen, félóránként ellenőriz.

- Jól vagyok, csak megesz az unalom.

- Van egy jó hírem. Beszéltem Dr. Cullennel, azt mondta hogy holnap már leveszi a gipszedet, és jövő héten már mehetsz iskolába!!!- Végreee!!! Végee a börtönnek, mehetek, hülyülhetek a többiekkel, meg minden, és  nemsokára már táncolhatok is. Igeeen!!!!

- Tudod anyu, ha nem lennék ágyhoz kötve, akkor most a nyakadba ugranék. De ha nem lennék ágyhoz kötve, akkor nem lenne minek örülnöm és nem kéne a nyakadba ugranom. Szóval ennek a monológnak semmi értelme.

- Tőled ezt vártuk drágám.

 -Mit vártatok tőlem?-  szökdécselt be a szobába Gaby, és lehuppant mellém az ágyra- Szerbusz barátosném!- átölelt, és anyu felé fordult mosolyogva.- Szia Susan! Szóval mit kell várni kitől?- nézett felém kérdőn.

- Áh, tudod, előálltam egy újabb kibogozhatatlan monológgal.- néztem rá mindenttudóan.

- Oh, értem, az más.

- Jól van, én magatokra hagylak titeket.
- Képzeld! Holnap felrakják a járógipszemet!!! Jövő héten meg megyek suliba!

- Jajj, az tök jóóóó!! Látnod kell már a Culleneket, Edward ollyan szexy, el sem tudod képzelni, az a kócos haj... és rém unalom nélküled az összes óra, Tom meg már az agyamra megy, hogy hozzak el neked mindenféle szerelmesverset meg ilyenek...- megborzongott, mintha a puszta gondolattól is rosszul lenne. Máris a gipszemet firkálta.- Kár lesz ezért a sok művészi rajzért, főleg azért amit David csinált.- mondta sóhajtva. Igen, emlékszem David elképesztően gyönyörű művére. Lónak indult, aztán úgy döntött hogy szamár lesz, de aztán egy három lábú kutya lett, mert közben a többiek röhögtettek, de a végére odaírta, hogy: Puszi: David,
( így mindig emlékezni fogsz rá, hogy millyen precíz barátaid voltak:)  )

 - Csak nem képzeled hogy kidobom? Természetesen kiállítom a szobámban, és a járógipszemet is befirkálhatjátok.

- Tök jóóóó, meg kell mondanom a srácoknak, David oda lesz az ötletért, hogy csinálhat még egy félig egér, félig csirkét.

- Én azt hittem hogy 3 lábú kutya, bár a te elméleted sem hülyeség.- mondtam röhögve- Az este további része is ugyanolyan jó hangulatban telt, mint mindig. Nagyon jól aludtam. Álmomban táncoltam, nem tudom kivel, de nagyon jól éreztem magam, mosolyogtam, és meg akart csókolni, lassan közeledett felém, és akkor... és akkor meghallottam anyu hangját ahogy ébresztget. Szuper.... de legalább ma már járkálhatok!!!


Nos, remélem tetszett, és hogy majd kapok egy pár komit. A legközelebbi rész nem sokára jön. Pusszy: Kris :D

Prológus

Sziasztok!

 Ez a történet, egy Ashley nevű lányról szól, aki Forksban él, és találkozik Cullenékkel, akiknél nemrégiben egy hatalmas változás történt. Itt már Bella vámpír, és vérfarkasok is vannak, de nincs Renesmee. Ashley belecsöppen a vámpírok világába, és hatalmas változásokat hoz magával.