Sziasztok!:D Újra nekiálltam kiolvasni, a Twilight könyveket, és amint az Eclipse-et olvastam, kiattant a fejemből egy ötlet. Mint a könyvben említik, Kim teljesen bele van esve Jaredbe, aki rá se bagózik. Majd miután farkassá válik, Kim lesz a bevésődése. Nos ez a story alapja, utána megfűszerezve egy csipetnyi bonyodalommal, és sok-sok szerelemmel. A story egy kicsit kötődik majd ehez a törihez is. Remélem páran benéztek oda is. Szép napot, és jó olvasást! :D Pusszy: Kris
http://farkasalkony.blogspot.com/
2011. január 21., péntek
2011. január 20., csütörtök
6. fejezet
Edward szemszöge
Ez az egész teljesen természet ellenes. Ennek nem szabadna így lennie, nekem se szabadna itt lennem! De ha egyszer mégis annyira jó... Ha már most ennyire ragaszkodok hozzá, mi lesz később? Nem szabadna, de vele maradok, mert azt akarom, hogy az enyém legyen, magamhoz akarom ölelni, és tudni, hogy ő is ugyanezt akarja.
Reggel, amikor beléptem Alice szobájába, Ash még édesen aludt. Az örökkévalósági tudtam volna csodálni békés arcát, de ideje volt iskolába indulni.
- Ashley!- szólítottam meg, de nem reagált.- Ashley!- megint semmi. Lágyan végigsimítottam arcán, mire egy nagyot sóhajtott, viszont nem voltam benne biztos, hogy felébredt.
- Ashley!- szóltam ismét egy kicsit hangosabban, és finoman megráztam.
-Mindjárt kelek anya, komolyan!- mondta és oldalra fordult. Halkan, vagyis a jelek szerint kicsit hangosabban nevettem a kelleténél, mert Ash kómás szemekkel rám nézett.
- Oh, szia Edward!- mondta és halványan elmosolyodott.
- Hoztam egy kis reggelit.- tettem ölébe az Esme által összekészített tálcát.
- Köszönöm.- mondta mosolyogva, majd egy kisebb beszélgetés kíséretében elfogyasztotta reggelijét.
* * * * *
Reggel amint beléptünk az iskolába, megrohamozták Ashleyt, aki boldogan ölelte körbe barátnőit. Engem is ölelgethetne... Azóta még csak nem is láttam. Még vagy két hétig lábadozik, utána pedig a pom-pom eddzések miatt nem fogom látni. De így legalább lesz okom a leskelődni nála. Úristen tiszta Emett leszek...
Ha minden igaz, akkor ma Ashley nálunk lesz, mivel megígértem neki, hogy korrepetálom matekból. Egy kicsit kettesben leszünk, segítek neki, és még beszélgetni is tudunk egy kicsit. Az órák csigalassúsággal teltek, míg eljött a tesióra, így legalább egy kicsit levezethetem a felesleges energiáimat. Amint beléptem, megláttam Asht, amint a kispadon ült. Szóval ez az óránk közös lesz. Csak mosolyogtam ott magamban, mire épp, hogy hasra nem vágódtam, mivel Emett egy határozott csapással röhögve rávágott a hátamra.
- Öcsi, legalább ne ennyire feltűnően- mondta- bár nem rossz, ha nem lenne Rose én is ráugranék a csajra.- hirtelen annyira féltékeny lettem, hogy magam se értettem. Hiszen a testvérem, és tudom hogy csak viccelt, de maga tudat, hogy másé lesz, teljesen kiborít. Egész órán próbáltam imponálni Ashleynek, ha csak egy kicsit is, mert ha jól hallottam az este, akkor a sportos srácokat szereti.
A többi óra unalmasan és lassan telt, alig vártam az ebédszünetet, de még inkább azt, hogy hazaérhessek, és egy kicsit kettesbe legyek Ashel. Az én legnagyobb bánatomra nem velünk, hanem a barátaival ebédelt, és még csak felénk se nézett. Aztán mégnagyobb bánatomra, először hazament, mondván már hiányolhatják otthon. Mondjuk teljesen megértem a szüleit, Esme is mindig aggódik értünk, pedig vámpírok vagyunk, és fiatalnak se éppen mondhatnak minket. Amint felértem a szobámba nem tudtam mit csinálni, csak várni, és várni.
Körülbelül 2 óra várakozás után, megjött Ashley, mint egy őrült rohantam a nappaliba.
- Szia Ashley!- köszöntem neki féloldalasan mosolyogva, amitől ha jól vettem észre (és persze jól hallottam) akkor a lányok elájulnak. Ashley azonban nem reagált sehogy. Arra számítottam, hogy legalább valami heves szívverés, pirulás, vagy valami. De semmi. Tény, ami tény, egy kicsit lelombozott az egész, de megküzdök érte, és még csak most ismerkedtünk meg, szóval van remény! Amint ezt kigondoltam újra ezer wattosan kezdtem el mosolyogni. Ash ismét furcsán nézett rám, de aztán megrántotta a vállát, és visszaköszönt. Pár percig még beszélgetett a többiekkel, de tovább nem bírtam. Egy kicsit kettesben akartam lenni vele, hogy beszélhessek vele, jobban szeretném őt megismerni. Körülbelül fél órája tanultunk, amikor is Alice libbent be a szobámba, mondván van Ashnek egy kis meglepetése. Persze Ash lány lévén egyből belement. Viszont ami meglepett, hogy az a meglepetés, még nekem is tetszett. Negyed óra után, Ashley egy észveszejtően, szexy ruhában jött vissza. Egy igencsak feszülős csőnadrág, és egy szintén feszülős, mélyen dekoltált kék póló volt rajta.
Hirtelen egy olyan érzés lett úrrá rajtam amit még nem ismertem, vagy is inkább még nem éreztem. Akartam őt mindennél jobban. Erősen markoltam az ágy szélét, nehogy azonnal lerohanjam, ami mitagadás, a legnehezebb dolognak tűnt abban a pillanatban. Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak, ami ismét rossz ötletnek bizonyult. Megéreztem csodás, bódító illatát, szerencsémre, és vesztemre is Ash megszólalt.
- Edward, minden rendben? A szemed...- kezdte el, de nem tudta folytatni. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Mindenki előtt leleplezem magam? Ezek szerint mégsem vagyok az a jó színész akinek képzeltem magam.
- Öhm...izé csak belement valami- válaszoltam, bár látszott rajta, nem hiszi el amit mondok, szó nélkül hagyta. Egyenlőre... Az est hátralevő részét beszélgetéssel és tanulással töltöttük.
( Ashley szemszöge)
A Cullenekkel, pontosabban az Edwardal töltött délután nagyon kellemesen telt. Edward nekem egyre furcsább és furcsább. Ott van az a gondolat olvasósdi, és a szeme. Meg valahogy az össze Cullen olyan furcsa nekem. De egyenlőre nem akarok gyanakodni. Bár van egy sejtésem... Azt hiszem amikor legközelebb náluk leszek, ismét felveszek egy Alice által kiválasztott szexy kreálmányt. Edward szinte levetkőztetett a szemével. Ami persze nagyon hízelgő, de szerintem nem volt mögötte semmi komolyabb szándék. Csak amolyan férfi reakció.
A következő két hetet a családommal, barátaimmal, és persze a Cullenekkel töltöttem. Tom panaszkodott is rá, hogy mostanában hanyagolom, viszont most valahogy nem tudott érdekelni. Foglalkoztam velük is, épp eleget, és ők is el voltak foglalva az utóbbi időben. Közben lezajlott a bál, amit hála és Alice nagylelkűségének nem kellett egyedül töltenem. Csaptunk egy amolyan beszélgetős, filmnézős csajos estét, közben végig olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Kezd üldözési mániám lenni... vagy egyszerűen kezd beigazolódni a sejtésem....
Végre elérkezett a nap, amikor leveszik a gipszemet. Igaz egy ideig még tornáztatnom kell, de legalább nemsokára újra táncolhatok, és folytathatom anyával a közös yoga, és meditációs estéimet. Tudom, lehet hogy furcsán hangzik, de mivel anya felajánlotta, miért is mondtam volna nemet? Legalább én is ellazulok egy kicsit. Ez alatt apa is hazaért, akit egy olyan igazi olaszos Bertolucci féle családi vacsorával leptünk meg. Apa részéről én, és a bátyáim félig olaszok vagyunk. Ezt néha a szomszédaink is hallhatják, mert erőszeretettel beszélünk hangosan, pláne amikor látogatóba jönnek Olasz országból. Talán innen van a bőrömnek az a barnás árnyalata. Még most is boldogan hallgatom, ahogy anya meséli amikor megismerkedtek apával, pedig már nem egyszer hallottam.
"- Olasz országba mentem a barátnőimmel, egy kis kikapcsolódásra. Az idő fantasztikus volt, mindenki teljesen felszabadult. Ahogy sétáltunk az utcákon vidám olasz dalokat énekeltek, megajándékoztak minket néha egy-egy virágszállal, néhol pedig hangos olasz veszekedést lehetett hallani- mondta mosolyogva- Egyik éjszaka lementünk a tengerpartra, mondván legyen egy ilyen élményünk is, hogy csak miénk a tenger, de a végén mégse lettünk egyedül. Ott volt egy csapat fiú is, akikkel nem igazán foglalkoztunk, pontosan olyan voltam mint te. Olyanok voltunk mint a kisgyerekek, fürödtünk, nevettünk, és hógolyózás helyett, iszapgolyóztunk. Aztán hirtelen minket támadtak be azok az ismeretlen fiúk. Amikor már nem bírtuk tovább és megadtuk magunkat, szépen bemutatkoztunk, és átbeszélgettük velük az éjszakát. Amint belenéztem apád szemébe, tudtam hogy ő az igazi. Mint kiderült, ők is ugyanabban a szállodában szálltak meg mint mi, csak eddig valahogy elkerültük egymást.A következő napokban aztán nem is találkoztunk, egész nap sétáltunk az utcákon, én persze titkon mindig az Ő szemét kerestem, akinek még csak a nevét se tudtam, mégis látnom kellett. Teljesen kétségbe voltam esve. Egyik este aztán a lányok úgy döntöttek, elmennek bulizni. Akármennyire is unszoltak, képtelen lettem volna elmenni. Amikor magamra maradtam, kimentem az erkélyre, szívni egy kis friss levegőt. Láttam, hogy a velem szembe lévő teraszon is áll valaki, de túlságosan kétségbe voltam ahoz esve, hogy rá pazaroljam a figyelmem. Folyton csak azon gondolkoztam, hogy örökre egyedül maradok, mert akit én szeretek, az eltűnt. Fogalmam sincs, mióta görnyedhettem ott, de egyszerre, mintha valaki a nevemet suttogta volna. Újra és újra. A hang felé fordultam, és megláttam. Belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe, és teljesen elvesztem. Nem tudtam honnan tudja a nevemet, de abban a percben nem érdekelt. Csak őt láttam, csak ő létezett. Meg sem tudtam szólalni. Aztán egyszer csak elviharzott onnan. Azt se tudtam mi történt. Csak szidtam magam, amiért olyan idióta voltam, hogy egy nyamvadt szót nem voltam képes kinyögni. Kopogásra lettem figyelmes, a lábaim szinte gondolkodás nélkül vittek az ajtóig. Amint kinyitottam ott állt Ő, és akármilyen furcsán is hangzik, egyből megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Mentségemre legyen kislányom, hogy fogalmam se volt arról, hogy mi történik. De mint látod azóta is boldogok vagyunk édesapáddal. Az én forró vérű tüzes.....- És itt szakítottam félbe. Imádom a szüleimet, de erre azért én se vagyok kíváncsi. Csak abban reménykedem, hogy én is megtalálom az igazit, aki feltétel nélkül szeret, csak úgy mint anya és apa.
Bocs, hogy ennyit késtem, és remélem teccik, várom a komikaaat :D
Ez az egész teljesen természet ellenes. Ennek nem szabadna így lennie, nekem se szabadna itt lennem! De ha egyszer mégis annyira jó... Ha már most ennyire ragaszkodok hozzá, mi lesz később? Nem szabadna, de vele maradok, mert azt akarom, hogy az enyém legyen, magamhoz akarom ölelni, és tudni, hogy ő is ugyanezt akarja.
Reggel, amikor beléptem Alice szobájába, Ash még édesen aludt. Az örökkévalósági tudtam volna csodálni békés arcát, de ideje volt iskolába indulni.
- Ashley!- szólítottam meg, de nem reagált.- Ashley!- megint semmi. Lágyan végigsimítottam arcán, mire egy nagyot sóhajtott, viszont nem voltam benne biztos, hogy felébredt.
- Ashley!- szóltam ismét egy kicsit hangosabban, és finoman megráztam.
-Mindjárt kelek anya, komolyan!- mondta és oldalra fordult. Halkan, vagyis a jelek szerint kicsit hangosabban nevettem a kelleténél, mert Ash kómás szemekkel rám nézett.
- Oh, szia Edward!- mondta és halványan elmosolyodott.
- Hoztam egy kis reggelit.- tettem ölébe az Esme által összekészített tálcát.
- Köszönöm.- mondta mosolyogva, majd egy kisebb beszélgetés kíséretében elfogyasztotta reggelijét.
* * * * *
Reggel amint beléptünk az iskolába, megrohamozták Ashleyt, aki boldogan ölelte körbe barátnőit. Engem is ölelgethetne... Azóta még csak nem is láttam. Még vagy két hétig lábadozik, utána pedig a pom-pom eddzések miatt nem fogom látni. De így legalább lesz okom a leskelődni nála. Úristen tiszta Emett leszek...
Ha minden igaz, akkor ma Ashley nálunk lesz, mivel megígértem neki, hogy korrepetálom matekból. Egy kicsit kettesben leszünk, segítek neki, és még beszélgetni is tudunk egy kicsit. Az órák csigalassúsággal teltek, míg eljött a tesióra, így legalább egy kicsit levezethetem a felesleges energiáimat. Amint beléptem, megláttam Asht, amint a kispadon ült. Szóval ez az óránk közös lesz. Csak mosolyogtam ott magamban, mire épp, hogy hasra nem vágódtam, mivel Emett egy határozott csapással röhögve rávágott a hátamra.
- Öcsi, legalább ne ennyire feltűnően- mondta- bár nem rossz, ha nem lenne Rose én is ráugranék a csajra.- hirtelen annyira féltékeny lettem, hogy magam se értettem. Hiszen a testvérem, és tudom hogy csak viccelt, de maga tudat, hogy másé lesz, teljesen kiborít. Egész órán próbáltam imponálni Ashleynek, ha csak egy kicsit is, mert ha jól hallottam az este, akkor a sportos srácokat szereti.
A többi óra unalmasan és lassan telt, alig vártam az ebédszünetet, de még inkább azt, hogy hazaérhessek, és egy kicsit kettesbe legyek Ashel. Az én legnagyobb bánatomra nem velünk, hanem a barátaival ebédelt, és még csak felénk se nézett. Aztán mégnagyobb bánatomra, először hazament, mondván már hiányolhatják otthon. Mondjuk teljesen megértem a szüleit, Esme is mindig aggódik értünk, pedig vámpírok vagyunk, és fiatalnak se éppen mondhatnak minket. Amint felértem a szobámba nem tudtam mit csinálni, csak várni, és várni.
Körülbelül 2 óra várakozás után, megjött Ashley, mint egy őrült rohantam a nappaliba.
- Szia Ashley!- köszöntem neki féloldalasan mosolyogva, amitől ha jól vettem észre (és persze jól hallottam) akkor a lányok elájulnak. Ashley azonban nem reagált sehogy. Arra számítottam, hogy legalább valami heves szívverés, pirulás, vagy valami. De semmi. Tény, ami tény, egy kicsit lelombozott az egész, de megküzdök érte, és még csak most ismerkedtünk meg, szóval van remény! Amint ezt kigondoltam újra ezer wattosan kezdtem el mosolyogni. Ash ismét furcsán nézett rám, de aztán megrántotta a vállát, és visszaköszönt. Pár percig még beszélgetett a többiekkel, de tovább nem bírtam. Egy kicsit kettesben akartam lenni vele, hogy beszélhessek vele, jobban szeretném őt megismerni. Körülbelül fél órája tanultunk, amikor is Alice libbent be a szobámba, mondván van Ashnek egy kis meglepetése. Persze Ash lány lévén egyből belement. Viszont ami meglepett, hogy az a meglepetés, még nekem is tetszett. Negyed óra után, Ashley egy észveszejtően, szexy ruhában jött vissza. Egy igencsak feszülős csőnadrág, és egy szintén feszülős, mélyen dekoltált kék póló volt rajta.
Hirtelen egy olyan érzés lett úrrá rajtam amit még nem ismertem, vagy is inkább még nem éreztem. Akartam őt mindennél jobban. Erősen markoltam az ágy szélét, nehogy azonnal lerohanjam, ami mitagadás, a legnehezebb dolognak tűnt abban a pillanatban. Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak, ami ismét rossz ötletnek bizonyult. Megéreztem csodás, bódító illatát, szerencsémre, és vesztemre is Ash megszólalt.
- Edward, minden rendben? A szemed...- kezdte el, de nem tudta folytatni. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Mindenki előtt leleplezem magam? Ezek szerint mégsem vagyok az a jó színész akinek képzeltem magam.
- Öhm...izé csak belement valami- válaszoltam, bár látszott rajta, nem hiszi el amit mondok, szó nélkül hagyta. Egyenlőre... Az est hátralevő részét beszélgetéssel és tanulással töltöttük.
( Ashley szemszöge)
A Cullenekkel, pontosabban az Edwardal töltött délután nagyon kellemesen telt. Edward nekem egyre furcsább és furcsább. Ott van az a gondolat olvasósdi, és a szeme. Meg valahogy az össze Cullen olyan furcsa nekem. De egyenlőre nem akarok gyanakodni. Bár van egy sejtésem... Azt hiszem amikor legközelebb náluk leszek, ismét felveszek egy Alice által kiválasztott szexy kreálmányt. Edward szinte levetkőztetett a szemével. Ami persze nagyon hízelgő, de szerintem nem volt mögötte semmi komolyabb szándék. Csak amolyan férfi reakció.
A következő két hetet a családommal, barátaimmal, és persze a Cullenekkel töltöttem. Tom panaszkodott is rá, hogy mostanában hanyagolom, viszont most valahogy nem tudott érdekelni. Foglalkoztam velük is, épp eleget, és ők is el voltak foglalva az utóbbi időben. Közben lezajlott a bál, amit hála és Alice nagylelkűségének nem kellett egyedül töltenem. Csaptunk egy amolyan beszélgetős, filmnézős csajos estét, közben végig olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Kezd üldözési mániám lenni... vagy egyszerűen kezd beigazolódni a sejtésem....
Végre elérkezett a nap, amikor leveszik a gipszemet. Igaz egy ideig még tornáztatnom kell, de legalább nemsokára újra táncolhatok, és folytathatom anyával a közös yoga, és meditációs estéimet. Tudom, lehet hogy furcsán hangzik, de mivel anya felajánlotta, miért is mondtam volna nemet? Legalább én is ellazulok egy kicsit. Ez alatt apa is hazaért, akit egy olyan igazi olaszos Bertolucci féle családi vacsorával leptünk meg. Apa részéről én, és a bátyáim félig olaszok vagyunk. Ezt néha a szomszédaink is hallhatják, mert erőszeretettel beszélünk hangosan, pláne amikor látogatóba jönnek Olasz országból. Talán innen van a bőrömnek az a barnás árnyalata. Még most is boldogan hallgatom, ahogy anya meséli amikor megismerkedtek apával, pedig már nem egyszer hallottam.
"- Olasz országba mentem a barátnőimmel, egy kis kikapcsolódásra. Az idő fantasztikus volt, mindenki teljesen felszabadult. Ahogy sétáltunk az utcákon vidám olasz dalokat énekeltek, megajándékoztak minket néha egy-egy virágszállal, néhol pedig hangos olasz veszekedést lehetett hallani- mondta mosolyogva- Egyik éjszaka lementünk a tengerpartra, mondván legyen egy ilyen élményünk is, hogy csak miénk a tenger, de a végén mégse lettünk egyedül. Ott volt egy csapat fiú is, akikkel nem igazán foglalkoztunk, pontosan olyan voltam mint te. Olyanok voltunk mint a kisgyerekek, fürödtünk, nevettünk, és hógolyózás helyett, iszapgolyóztunk. Aztán hirtelen minket támadtak be azok az ismeretlen fiúk. Amikor már nem bírtuk tovább és megadtuk magunkat, szépen bemutatkoztunk, és átbeszélgettük velük az éjszakát. Amint belenéztem apád szemébe, tudtam hogy ő az igazi. Mint kiderült, ők is ugyanabban a szállodában szálltak meg mint mi, csak eddig valahogy elkerültük egymást.A következő napokban aztán nem is találkoztunk, egész nap sétáltunk az utcákon, én persze titkon mindig az Ő szemét kerestem, akinek még csak a nevét se tudtam, mégis látnom kellett. Teljesen kétségbe voltam esve. Egyik este aztán a lányok úgy döntöttek, elmennek bulizni. Akármennyire is unszoltak, képtelen lettem volna elmenni. Amikor magamra maradtam, kimentem az erkélyre, szívni egy kis friss levegőt. Láttam, hogy a velem szembe lévő teraszon is áll valaki, de túlságosan kétségbe voltam ahoz esve, hogy rá pazaroljam a figyelmem. Folyton csak azon gondolkoztam, hogy örökre egyedül maradok, mert akit én szeretek, az eltűnt. Fogalmam sincs, mióta görnyedhettem ott, de egyszerre, mintha valaki a nevemet suttogta volna. Újra és újra. A hang felé fordultam, és megláttam. Belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe, és teljesen elvesztem. Nem tudtam honnan tudja a nevemet, de abban a percben nem érdekelt. Csak őt láttam, csak ő létezett. Meg sem tudtam szólalni. Aztán egyszer csak elviharzott onnan. Azt se tudtam mi történt. Csak szidtam magam, amiért olyan idióta voltam, hogy egy nyamvadt szót nem voltam képes kinyögni. Kopogásra lettem figyelmes, a lábaim szinte gondolkodás nélkül vittek az ajtóig. Amint kinyitottam ott állt Ő, és akármilyen furcsán is hangzik, egyből megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Mentségemre legyen kislányom, hogy fogalmam se volt arról, hogy mi történik. De mint látod azóta is boldogok vagyunk édesapáddal. Az én forró vérű tüzes.....- És itt szakítottam félbe. Imádom a szüleimet, de erre azért én se vagyok kíváncsi. Csak abban reménykedem, hogy én is megtalálom az igazit, aki feltétel nélkül szeret, csak úgy mint anya és apa.
Bocs, hogy ennyit késtem, és remélem teccik, várom a komikaaat :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)